Megóv a Telihold...
2006.11.30. 17:17
Csendes az éjszaka. Nem lehet mást hallani csak halk
lépteket.
Hideg van. De nem érzem, hisz már nem
élek…
Lelkem már messze száll, a csillagok közt
van.
Nem
érzek semmit, már a fájdalmat sem.
A
fájdalmat, amelybe belehaltam.
Összetörték a szívemet.
Rozsdás szöget vertek belé.
Átvertek, pedig én tiszta szívemből
szerettem.
Átvertek, s engem sosem szerettek…
De
végre nem érzem. Nem érzem, és nem félek,
Nincs mitől már félnem, hisz itt már nem érhet
csalódás,
Hisz vigyáz rám a hold, az a gyönyörű
telihold.
Mely engem mindentől megóv…
|